D.L.L
Reflexióm első felében a nagyobb általánoságok felől fogok közelíteni, majd pedig folyamatosan megpróbálom feltárni a kisebb szegmenseket is. Értelemszerűen nem rendelkezem infallibilitással (tévedhetetlenséggel), ha bármelyik részét rossz szemszögből nézem vagy struktúrálisan elcsúszom, akkor kérlek mihamarabb jelezd és javítani fogom.
Alapvetően nekem tetszik maga a történet, az egészen egyedi sztorihoz plasztikus hősök kötődnek és az események vezetése is folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Nagyon tetszenek a különböző konfliktusok megjelenítései, a feloldások teljesen életszerűek. A történetbeli csavarok erősen tekernek a vonalvezetésedben, így az olvasó számára mindig megjelenik egy olyan gyújtópont, mely továbbmozdítja a történetben a motivációt és erősen fent tudja tartani.
Számomra az elsődleges probléma az egyes fejezetek fragmentáltságából fakad. Evidens, hogy a részek közt vannak kornológiai, logikai vagy perspektivikus ugrások, ám egyes pontokon maga a szövegen belüli többszörös szétválasztás szakadékokat képez nekem. Mindezek ellenére ez a megoldás tetszik, csak a későbbiekben érdemes lenne kisebb távolságokat meghagyni a textusok közt.
Volt egy mondat is, melyen kicsit meg akadt a szemem; ezt most szeretném idézni:
"Velünk. Jön. És. Kész."
Ez a szövegrész véleményem szerint a második szónál kifullad és az utolsó kettő szónál már ingaóra módjára kattog tovább. A továbbiakban vigyázz ezzel a fajta szerkezettel, mert így már a mondaton belül is zavaró darabolás jöhet létre.
Másik nagyobb ütközési pont az egyes fogalmak és kifejezések használatánál található.
Van egy-kettő olyan kifejezés, melyet helytelenül használsz ("aszta [...], Édes istenem" ; az első szónál csak szimplán z-vel írjuk, míg utóbbiban Isten is nagy betű), ezeket kérlek a következő nagyobb korrekció során igazítsd ki.
A történet folyásával egy másik problematika is kibontakozik: ez pedig az LSD. Magában az írásban pirulaként tüntetted fel, ám fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy ezt a hallucinogént kapszula formában és másfajta nyelős formában nem nagyon használják, mivel így a hatóanyag egy része a májban metabolizálódik, ezzel is csökkentve a trip hosszát és minőségét. Mindezen felül, ha az adott személy
magához is vesz bizonyos mennyiségű drogot túladagolni nem tudja, ahhoz ritka nagy mennyiségű dózist kell abszorbálnia a szervezetnek (Ld.: A fickó aki reptéren akarta átcsempészni, ezért a derekára kötötte a már beáztatott [!] blottereket...).
Utolsó kisebb problémaként pár helyen elütéseket találtam (10, 11, 12. fejezet) ezeket is kérlek javítsd majd ki.
Összegezve maga a mű sziklaszilárdan megállja a helyét, a történetszál szinte archetipikusként lehet besorolni és minden a blogra tévedő személynek csak ajánlani tudom. Az első pár fejezetet elolvasva a fogékonyabb személyeket azonnali jelleggel be fogja szippantani.
Az íráshoz további eredményes munkát és a legjobbakat kívánom!
Norbert
