2013. szeptember 15., vasárnap

2. kritika

D.L.L


 Reflexióm első felében a nagyobb általánoságok felől fogok közelíteni, majd pedig folyamatosan megpróbálom feltárni a kisebb szegmenseket is. Értelemszerűen nem rendelkezem infallibilitással (tévedhetetlenséggel), ha bármelyik részét rossz szemszögből nézem vagy struktúrálisan elcsúszom, akkor kérlek mihamarabb jelezd és javítani fogom.
 Alapvetően nekem tetszik maga a történet, az egészen egyedi sztorihoz plasztikus hősök kötődnek és az események vezetése is folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Nagyon tetszenek a különböző konfliktusok megjelenítései, a feloldások teljesen életszerűek. A történetbeli csavarok erősen tekernek a vonalvezetésedben, így az olvasó számára mindig megjelenik egy olyan gyújtópont, mely továbbmozdítja a történetben a motivációt és erősen fent tudja tartani.
 Számomra az elsődleges probléma az egyes fejezetek fragmentáltságából fakad. Evidens, hogy a részek közt vannak kornológiai, logikai vagy perspektivikus ugrások, ám egyes pontokon maga a szövegen belüli többszörös szétválasztás szakadékokat képez nekem. Mindezek ellenére ez a megoldás tetszik, csak a későbbiekben érdemes lenne kisebb távolságokat meghagyni a textusok közt.
 Volt egy mondat is, melyen kicsit meg akadt a szemem; ezt most szeretném idézni:
"Velünk. Jön. És. Kész."
 Ez a szövegrész véleményem szerint a második szónál kifullad és az utolsó kettő szónál már ingaóra módjára kattog tovább. A továbbiakban vigyázz ezzel a fajta szerkezettel, mert így már a mondaton belül is zavaró darabolás jöhet létre.
 Másik nagyobb ütközési pont az egyes fogalmak és kifejezések használatánál található.
Van egy-kettő olyan kifejezés, melyet helytelenül használsz ("aszta [...], Édes istenem" ; az első szónál csak szimplán z-vel írjuk, míg utóbbiban Isten is nagy betű), ezeket kérlek a következő nagyobb korrekció során igazítsd ki.
 A történet folyásával egy másik problematika is kibontakozik: ez pedig az LSD. Magában az írásban pirulaként tüntetted fel, ám fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy ezt a hallucinogént kapszula formában és másfajta nyelős formában nem nagyon használják, mivel így a hatóanyag egy része a májban metabolizálódik, ezzel is csökkentve a trip hosszát és minőségét. Mindezen felül, ha az adott személy
magához is vesz bizonyos mennyiségű drogot túladagolni nem tudja, ahhoz ritka nagy mennyiségű dózist kell abszorbálnia a szervezetnek (Ld.: A fickó aki reptéren akarta átcsempészni, ezért a derekára kötötte a már beáztatott [!] blottereket...).
 Utolsó kisebb problémaként pár helyen elütéseket találtam (10, 11, 12. fejezet) ezeket is kérlek javítsd majd ki.
 Összegezve maga a mű sziklaszilárdan megállja a helyét, a történetszál szinte archetipikusként lehet besorolni és minden a blogra tévedő személynek csak ajánlani tudom. Az első pár fejezetet elolvasva a fogékonyabb személyeket azonnali jelleggel be fogja szippantani.

Az íráshoz további eredményes munkát és a legjobbakat kívánom!
Norbert

2013. június 24., hétfő

1. kritika

Cecile


Lássuk a modulsávot:
A Törzsvendégeim végére nem kell hangulatjel, de az tény, hogy ötletes elnevezés, mint ahogy a többi modulnak is nagyon tetszetős, egyedi nevet adtál.
A középtájékon lévő kép hangulatos, pont jó méretű és feldobja a blogot színekkel, de a legtetején lévő kép már annyira nem passzol szerintem az oldalhoz. Viszont az alatta lévő idézet tetszik.
Blogarchívum (ebben a formában) nem szükséges, sokkal átláthatóbbá tenné a dolgokat, hogyha a Fejezetek oldal mellé létrehoznál egy Egyéb vagy Múlt nevű oldalt, ahol az olyan bejegyzések vannak felsorolva, melyek nem tartoznak a történethez.
Tetszett a régebbi ízelítő rész a modulsávon. Sajnálom, hogy egy külön oldalba tetted. Szerintem jobban nézett ki, mikor még kint volt.
A Szereplők modulban, ha nem akarsz róluk leírást, részletezést adni, csak a nevüket tünteted fel, akkor jó így, de ha sok szereplőd lesz és nagyon hosszú lenne a lista, inkább rakd be külön oldalba. Továbbá, ha a szereplőknek a saját nevük a fontosabb és azon vannak többször megnevezve a történetben, akkor inkább így illik írni: Anna (a páciens). De ez attól is függ, hogy mit szeretnél kiemelni. Ha az, hogy őt Annának hívják mellékes, akkor jó úgy, ahogy te írtad. (Ahogy a történeted olvastam, úgy érzem, hogy inkább a titulus a fontosabb.)
A Kincsesláda modulnál nagyon jó, hogy az oldalak egy részét elrejted, így nem nyúlik feleslegesen hosszúra a modulsáv! A chat színeiben harmonizál az oldallal, nagyon szép munka! Még annyi, hogy a Szereplők és a Törzsvendégeim modult a chat felé raknám, az Oldalakat pedig legfelülre.


Az oldalról:
Nagyon jó a háttér, nem vonja el a figyelmet és harmonizál a blog kinézetével. A fehér, fekete és sötét vörösesbarna színek dominálnak: letisztult és egyszerű, nagyon szép így. A piros szín a bejegyzések címénél jó, mint figyelemfelkeltő szín, de egy árnyalattal mélyebb szebben hatna, mert nem világítana úgy a fehéren, és a fekete sötétjéhez is jobban passzolna.
A betűtípusok szépek és olvashatóak, nem fárasztják a szemet. Viszont fontos, hogy a bejegyzéseket sorkizárttá tedd (kivéve természetesen, ahol szándékosan középre igazítod vagy egyebek), mert esztétikailag sokkal szebb lesz így a szöveged. Az első bejegyzésben a középre igazított rész és a jobbra igazított aláírás is nagyon tetszik. Viszont a vélemények résznél más jelölést használnék a "jó volt"/"rossz volt" vélemény kifejezésére (nem mindenki tudja, hogy a <3 szívet jelent).
A bejegyzéseknél van egy nagy hiba: a szürke alapon piros nem jó, mert világít és zavaró a szemnek. Egy árnyalattal világosabb szürke, vagy sötétebb piros megoldja a gondot.
Ami a fejlécet illeti, itt gondban vagyok... Tetszik a kialakítás, de én úgy érzem, hogy színesben jobb lenne... Illetve kicsit zavarónak találom, hogy a lány kétszer van rajta. (Bár lehet, hogy ennek van valamilyen különleges jelentése, ami a történet során derül ki?) A blog címét pedig közelebb tenném a jobb szélhez, és jobban kiemelném. Talán úgy lenne a legjobb, ha a cím színes lenne és a fejléc maradna fekete-fehér. Vagy inkább még jobb lenne, ha a lány lenne színes, és a kép többi része maradna fekete-fehér. Sajnos ebben nem tudok döntésre jutni, így konkrét tanácsot sem adhatok. Kérdezz meg valakit, aki művészeti pályán mozog, hogy neki mi a véleménye erről.


Fogalmazásmód, stílus, helyesírás, egyebek:
Mivel még csak két bejegyzés van kint az oldalon, ezért egyelőre ennyi alapján kell véleményt alkotnom, de egy-két dolog már így is jól látszik.
Először is, tetszik a drámákra jellemző "szereplő felsorolás" a rész elején és a párbeszédes forma.  Ötletes, hogy a csendet, a gondolatnyi szüneteket a párbeszédben üres bekezdésekkel jelzed.
Viszont kicsit úgy érzem, hogy szóhasználatban, kifejezésekben néha összefolyik a két karakter. Nem nagyon, csak egy picit. Próbáld jobban elkülöníteni a karakterek beszédstílusát, a rájuk jellemző fogalmazásmódot. Ez nálad a párbeszédes forma miatt kiemelten fontos és nehéz feladat. Javadra legyen mondva, hogy eddig egyszer sem volt gondom azzal, hogy tudjam, éppen ki beszél, úgyhogy tényleg csak finomításról van szó, ami még jobbá teszi a történeted.
Ezeken kívül a kezdés jó, felkelti az olvasó figyelmét. Szinte izgatottan várja az ember a folytatást és ugrana egyből a következő részhez. (A magam részéről, én nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.)
Összességében szépen fogalmazol, helyesírási hibákat nem igazán találtam, az írásjeleket jól használod. A kifejezésekkel kapcsolatban sem találtam tévedéseket.
A néhány elíráson kívül (melyeket egy átolvasással biztos, hogy ki tudsz javítani) csak egy "hibát" találtam: mikor a történeten kívül írsz, azoknál a mondatoknál is használj mondatvégi írásjelet, amelyeknek a végére hangulatjeleket írsz.

Ha szeretnéd, az írásoddal kapcsolatos részt kibővítem, amint lesz fent még 2-3 rész. Nyugodtan jelezd bármikor, ha van erre igényed.

Csak így tovább! Kíváncsian várom a folytatást!
Annamária
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dimenzióváltás:
Sajnos én design ügyben nem tudok szakszerű véleményt formálni, így kénytelen vagyok pusztán az impressziókra hivatkozni. Nekem tetszik az oldal alapvető struktúrája. A letisztultabb felület számomra mindig is közelebb állt, ezt a részét mindenféleképp értékelem. Nekem egyáltalán nincs gondom a kevesebb színhasználattal, így jobban lehet terelni a koncentrációt az igazi lényeg felé. A fejlécen található lány kettős képe szerintem indokkal passzol a rendszerbe. Számomra egy kicsit zavaró, hogy a jobb felső részre is egy idézet plusz kép kombinációt raktál ki. Kicsit megbontja nekem az oldal struktúráját is. Arra azért figyelj, hogy az oldal alján található első idézetnél nincs feltüntetve, hogy kitől van a szöveg. Mivel a többinél is feltüntetted, ezért jobb lenne ha ezt az egyet is pótolnád. A Törzsvendégeim végéről szerintem is hanyagolható a hangulatjel, mivel a menüpontoknak alapvetően objektív szerepük van. Az alatta található képet pedig sehogy sem tudom kontextusba helyezni, így számomra egy kissé zavaró a jelenléte. A Múlt menüpontot szerintem is érdemes lenne felszámolni és társam álláspontjához csatlakozva egy másik formát kialakítani számára. A Kincsesládát szerintem maximum akkor érdemes feljebb hozni, hogyha erős inspiratív tényezők a benne található blogok. Arra majd figyelj, hogy a szereplők listája mennyire fog növekedni. A véleményeknél lévő emotikonokat jó lenne eltüntetni, így teljesen objektív álláspontot kapnál a bejegyzésnél (nálam valahogy a "<3" kicsit lejjebb épített a reflexió komolyságán).

Szubsztancia:
A nyitány amit felvázoltál érdekes, de maga a leképezés kissé furcsa. A személytelen hallgató formája ötletes és jó figyelemfelkeltő, ám magában az írásmódban kicsit megütköztem. Utoljára ilyesmit James Joyce: Ulysses című könyvében tapasztaltam, melyben az elbeszélő és a szereplők szövegei szorosan összeforrnak. A te esetedben is kicsit olyannak tűnik, mintha egy gondolati szint és az ismeretlen felé történő kommunikáció összefolyt volna. Egyik mondatodon pedig nagyon sokáig gondolkodtam, hogy hibás-e vagy speciális közlésfunkciója van; ezt mindmáig nem tudtam eldönteni ( "Kérsz egy teát, szörnyű ez a szél odakint" ).

Az első fejezet nyitása is megnyerte tetszésem, jól érzékelteted a páciens vonakodását. Arra azért figyelj, hogy a sokszori visszaszólás monotonitása idővel megbonthatja az olvasási élményt és ilyenkor nagyobb az esély arra, hogy átsiklik bárki az egészen. Ha jól láttam akkor egy elütési hiba is került a szövegbe, ezt majd kérlek javítsd ki ( " Olyan lánnyal, mint te van, Anna " ). Amúgy a Terápia című sorozatod nézted? Szerintem ha pár részt megtekintesz belőle ( főleg azokat a részeket, amikor szinte ugyanígy egy fiatal lány érkezik a pszichológushoz), akkor át tudsz majd venni egyfajta dinamikát, amit a szövegbe is hitelesen át tudsz majd ültetni. Véleményem szerint a megszólításnál továbbra sem érdemes hangulatjelet használni, mivel így megint ellágyítódik az intézett szöveg súlya.

Az írással kapcsolatos részt én is bármikor részletezem. A jelzést automatikusan fogadjuk és én is bővítek a reflexión.

További sikeres munkát és a legjobbakat kívánom!
Norbert


2013. június 21., péntek

+1 fő

Szép jó napot mindenkinek!

Egy rövid, de annál fontosabb hírrel jelentkezem.

Új kritikaíró csatlakozott az oldalhoz Norbert személyében, aki a kritikákkal kapcsolatban ugyanazokat a célokat vallja, mint jómagam.

Úgyhogy mostantól bárki, aki kritikát kér, egyből kettőt kap!

Szóval nyugodtan jöhetnek a kritikakérések, vonatkozzon az egy egész oldalra, egyetlen novellára, bármilyen írásra.

További szép napot, kedves olvasók!

2013. június 15., szombat

Rajtra készen!

Üdvözlök mindenkit az oldalon!

Ezennel örömmel közölhetem, hogy megnyílt a blog! Bárki, nyugodtan kérhet kritikát, amit a lehető leghamarabb elkészítek a számára!

Üdvözlettel:

Annamária